Szakács Péter diakónus atya hétindító gondolatai hétfőn a nagyszünetben.

2020.11.23.

Egy gyermek hallotta a mesét a három kívánságot teljesítő aranyhalról. Annyira tetszett neki a történet, hogy eldöntötte, ő is kifogja majd ezt az aranyhalat. Be is vásárolt mindenféle kelléket: vett horgászbotot, csalit, horgot és jó erős damilt is, nehogy az aranyhal véletlenül is elszakítsa.

Néhány hónapon keresztül minden nap csak egészen egyszerű halakat fogott, amiket vagy visszaengedett a tóba, vagy hazavitte őket a családjának. Aztán egy nap megtörtént a csoda: horogra akadt az aranyhal! A gyermek kihúzta a vízből, mire az aranyhal megszólalt:

  • Ha visszaengedsz, akkor teljesítem egy kívánságodat! De csak azzal a feltétellel, hogy ezt legalább három embernek kívánnia kell!

Eléggé meglepődött ezen a gyermek, hiszen nem ilyen aranyhalra számított. Már rég kitalálta, hogy mennyi mindent kívánhatna az aranyhaltól. Így végül a legfontosabb kívánságát akarta csak teljesíteni: szeretett volna egy új biciklit. Ezért elindult, hogy megkeresse a barátait, akikkel együtt kívánhatná az új biciklit. Sikerült is szereznie két barátot, akik visszamentek a tóhoz. Ott megkérdezte őket az aranyhal:

  • Kié lesz a bicikli?

Erre mind a három gyermek magáénak akarta, mindenki jobban örült volna, ha csak az övé lehetne a bicikli. Az aranyhal látva a sok veszekedést úgy döntött, hogy ezt a kívánságot nem teljesíti, majd visszaúszott a tó mélyére.

A tó környékén többen is hallották, hogy mi történt, ezért kitalálták, hogy kifogják ezt az aranyhalat. Csak néhány nap telt el, mire egy másik gyerek is kifogta az aranyhalat. Ő már hallotta, hogy mi történt az előző esetben, ezért úgy gondolta, majd ő túljár az aranyhal eszén. Nem tárgyat kér, hanem pénzt. Az aranyhal neki is elmondta, hogy legalább három embernek kell ugyanazt kívánnia. Ő is összeszedett még két embert maga mellé, de mikor megkérdezte az aranyhal őket, hogy kié legyen a pénz, akkor megint csak nem tudtak megegyezni, hatalmas veszekedés tört ki újra. Az aranyhal pedig újra visszatért a tóba, anélkül, hogy teljesítette volna a kívánságot.

Ezek után már az egész környék ott állt a tó körül, volt, aki még csónakot is bérelt, hogy a tó közepén próbálja kifogni az aranyhalat. Annyian voltak, hogy folyamatosan lökdösődtek a tó partján, mert nem fért oda mindenki. Az aranyhalat pedig senki sem tudta kifogni, még csak nem is látták. Ezért akkora veszekedés kerekedett, hogy mindenki mindenkivel kiabált, mindenki úgy gondolta, hogy valaki más a hibás.

Eközben a gyermek, aki először fogta ki az aranyhalat, észrevette, hogy a horgászbotot megrántja valami a vízből. Elkezdte húzni, és kiderült, hogy az aranyhal akadt a horgára újból. A nagy zűrzavar miatt senki sem vette észre, hogy a gyermek kifogta az aranyhalat. Az aranyhal újra megkérdezte tőle, hogy mit kíván. A kisgyerek pedig ezt válaszolta:

  • Azt, hogy az emberek abbahagyják a veszekedést, amit miattad művelnek! De biztosan nem találok még két embert, akik ugyanazt kívánnák, mert a többiek még mindig csak a saját kívánságaikkal vannak elfoglalva!
  • Nem baj! – mondta az aranyhal – Ez egy olyan kívánság, amire mindenkinek szüksége van. A biciklinek és a pénznek csak az örült volna, aki megkapja, a többiek csak irigykednének. A békének viszont mindenki örülni fog!

Egy csapásra mindenki elhallgatott. A gyermek kívánsága valóra vált, mindenki abbahagyta a veszekedést, szedték a holmijukat és hazamentek. Másnap pedig mindenki úgy ébredt fel, mintha semmi sem történt volna. De a gyermek tudta, hogy nagyon sok minden történt, hiszen most már béke volt a többiek szívében. Nem akartak már többé veszekedni.

2020.11.16.

Egy új favágó érkezett az erdőbe, aki nagyon óvatosan kérdezősködött mindig a fákról. Egy napon megkérdezte őket:

  • Melyikőtöket vághatom ki, hogy a fejszémbe egy új nyelet szerezzek? Tudjátok, fejsze nélkül egy favágó nem tud dolgozni, így mindenképpen szükségem van egy új nyélre.

A fák elkezdtek tanácskozni, hogy ki áldozza fel magát a favágó kedvéért. Hosszas vitatkozás után úgy döntöttek, hogy egy magányos, az erdő szélén lévő tisztáson álló fát kellene feláldozni, hisz az úgyis messze van a többiektől.

A favágó elment, majd kivágta a magányosan álldogáló fát. Ezek után nyelet faragott belőle. Néhány nap múlva visszatért az erdőbe, elkezdte kivágni az erdő fáit, egytől-egyig. Ekkor újra tanácskozni kezdtek a megmaradt fák, hiszen érezték, hogy nagy veszély leselkedik rájuk most, hogy a favágónak már van fejszéje. Elmenekülni nem tudtak, hiszen belegyökerezett a lábuk a talajba. Viszont egy üzenetet küldtek azoknak az erdőknek, akik körülöttük élnek, hogy ne követhessék el azt a hibát, amit ők már elkövettek.

Így a többi erdő fái megtudták, hogy ne hagyják magukra azokat a fákat, amelyek egyedül állnak, hanem inkább vegyék körül őket. Különben nem csak azt az egy, külön álló fának lesz baja, hanem minden más fát is kivághatnak körülötte.

2020.11.09.

Egy faluban, a bánya közelében élt egy csacsi. Egyetlen dolga volt csupán egész nap: a bányából a köveket a faluba húzni, hogy ott szebbnél szebb házakat építhessenek belőle az emberek. Egy napon a csacsi egy nagyon gazdag ember házához vitte a követ. Látta, hogy milyen jó dolga van ennek a gazdag embernek, hiszen nem kell dolgoznia, csak álldogál és nézi, ahogyan mások építik a házat helyette. Erre a csacsi ezt mondta magában:

  • Én is ilyen gazdag ember akarok lenni, akkor nem kellene egész nap ezeket a nehéz köveket cipelni!

Másnap reggel a csacsi felkelt, és látta, hogy bizony ő is egy gazdag emberré változott. Leült a ház teraszán és egész nap csak nézte az embereket és állatokat, ahogyan dolgoznak helyette. Néhány nap múlva, ahogy közeledett a nyár, nagyon meleg lett a házban. Szegény csacsi nem tudott hova menekülni a hőség elől, ezért így szólt:

  • Bárcsak én lehetnék a Nap! Akkor én tudnám megmondani, hogy mikor legyen hideg és meleg!

Csodák csodájára a csacsi másnap reggel felkelt és rájött, hogy ő a Nap. Nagyon boldoggá tette ez a változás, hiszen most már ő volt a leghatalmasabb dolog a környéken. Mindig jót tett az emberekkel: amikor hideg volt, kicsit jobban sütött, amikor az embereknek melege volt, akkor pedig kicsit kevésbé, hogy mindig mindenki jól érezze magát. Ahogy elmúlt a nyár és közeledett az ősz, egyik reggel a csacsi arra ébredt, hogy nem tudja megmelegíteni az embereket, mert eltakarja őket a köd. Nagyon megharagudott a csacsi arra, hogy van olyan dolog, ami még nála is erősebb, ezért így szólt:

  • Holnaptól én akarok lenni a köd! A köd még a Napnál is erősebb!

A csacsi legnagyobb meglepetésére másnap ő lett a köd. Szállt fel-alá a faluban, élvezte, hogy az emberek eltévednek, mert szinte az orrukig sem látnak. Egy napon aztán elindult, hogy megnézze a bányát, ahol korábban dolgozott. Ahogy ment a bánya felé, kénytelen volt kikerülni egy hatalmas sziklát. Hihetetlen mérges lett a csacsi, hiszen úgy tudta, a ködnél semmi és senki sem erősebb a környéken. Mérgében ezt mondta:

  • Most már tudom, hogy a kő a legerősebb dolog errefelé! Én akarok lenni a kő, hogy én lehessek a legerősebb!

A következő reggelre pedig a csacsi úgy ébredt, hogy teljesen mozdulatlanul áll. Ő lett a kő. Egész nap csak nevetett, hiszen megtalálta azt a dolgot, ami őt a legerősebbé teszi a környéken. Az emberek mindig kikerülték, a nap nem tudta nagyon megmelegíteni. Még a köd sem árthatott neki. Egy nap azonban valamilyen furcsa érzése támadt. Úgy érezte, mintha lassan megmozdulna. Mikor hátrafordult, látta, hogy egy csacsi húzza őt éppen a falu felé. Elkerekedett a szeme, hiszen eddig úgy tudta, hogy ő a legerősebb a környéken. De ez a másik csacsi csak húzta őt szépen lassan, egyre közelebb a faluhoz. Rájött, mit kívánjon, amitől tényleg ő lesz a legerősebb:

  • Most már tudom, hogy ki a legerősebb a környéken! Újból csacsi szeretnék lenni, hogy húzhassam a köveket, amiket senki más sem tud megmozdítani!

A csacsinak teljesült az utolsó kívánsága is. Ettől a naptól kezdve újra húzta a köveket minden nap. De már sokkal boldogabb volt, mert tudta: ő a legerősebb az egész környéken!

2020.11.02.

Egy hatalmas ország királya megöregedett, de nem talált magának méltó utódot, aki vezethetné utána az országot. Ezért úgy határozott, hogy próbára teszi az országa népét: mindenkinek ad néhány virágmagot, és azé lesz a királyság, aki a legszebb virágokat neveli a magokból.

A hír hallatán mindenki nagyon sokat dolgozott azon, hogy a lehető legszebb virágok bújjanak elő a magokból. Így tett Géza is, aki miután a néhány magocskát megkapta, elültette egy virágcserépbe. Néhány nap múltán azonban látta, hogy semmi sem történik a magokkal, nem bújt elő semmilyen növény a földből. Ekkor kicserélte először a földet sokkal jobb virágföldre. Aztán elkezdte a magokat különleges forrásvízzel öntözni. Mindent megpróbált, hátha a magokból valamilyen szép virág lesz, de sikertelenül.

Látta azonban a barátainál, hogy minden más magból szép, kisebb-nagyobb virágok bújnak elő. Ettől nagyon elszomorodott, mert úgy érezte, hogy valamit nem csinált jól.

Egy hónap múlva a király körbement az országban, hogy szemügyre vegye a kikelt növényeket. Látott mindenféle szép virágot, amit az országa lakói az elmúlt egy hónapban gondoztak. Nagyon örült ezeknek a király. Aztán meglátta a kis Gézát, aki szomorúan állt a háza előtt, a földön egy üres virágcseréppel és néhány maggal. A király kérdőre vonta őt:

  • Miért nem kelt ki semmilyen virág ezekből a magokból? Talán nem foglalkoztál velük eleget?

Géza sietve elmondta, hogy amit csak tudott, megtett, de nem járt sikerrel. Ezek után a király hangosan felkiáltott:

  • Megvan az országom örököse! Itt van az ember, aki méltó arra, hogy az országot kormányozza!

Géza – és mindenki más is – meglepődött, amikor ezt meghallotta. De a király megmagyarázta a történteket.

  • A magokat mindet megfőztem, mielőtt az embereknek adtam volna őket. Így egyetlen magból sem nőhetett volna semmilyen virág. De csak te voltál az, aki becsületesen próbálkoztál azokkal a magokkal, amiket én adtam neked. Mindenki más abbahagyta a próbálkozást, és elkezdett más magokból mindenféle szép virágokat nevelni. Te azonban hűségesen a feladatot követted. Így tiéd lesz a királyság.

Géza nagyon örült, amikor kiderült a király „turpissága”. A király próbáját egyedül ő állta ki, így ő lehetett a király örököse. Géza pedig megtanulta, hogy mennyire fontos dolog az őszinteség.

2020.10.19.

Egy vén és bölcs pingvin egy napon bejelentette, hogy megtalálta a boldogság titkát. Be is zárta egy ládába. A többi pingvin azonnal tanakodni kezdett azon, vajon hogyan vehetnék el tőle, hogy ők is boldogabbak lehessenek. Először csak szép szóval próbálták elkérni tőle a láda tartalmát, később még a ládáját is ellopták, hogy felnyithassák. De a láda egy akkora lakattal volt lezárva, hogy a többi pingvin nem tudta azt felnyitni.

Kis idő elteltével egy fiatal pingvin látta meg a ládát, és megkérdezte a bölcset:

  • Mi van abban a ládában? Mi a boldogság titka?

A bölcs pingvin felnyitotta a ládát, és az csodák csodájára üres volt. A fiatal pingvin azt hitte, hogy valakinek tényleg sikerült ellopnia a boldogság titkát, de a vén pingvin csak mosolygott, majd elmagyarázta:

  • Valójában nem ebben a ládában őrzöm a boldogság titkát. Van erre két másik ládám: a szívem és az eszem. A szívemben vannak azok az emberek, akiket szeretek. Az eszemben pedig a sok emlék, amit velük élek át. Így amikor szükségem van rá, mindig rájuk gondolok, és boldogság tölt el.

A fiatal pingvin nagyon meglepődött a válaszon, de megpróbálta ő is a szívébe és az eszébe zárni az igazán boldog pillanatokat. Néhány hónappal később észrevette, hogy ő is olyan boldoggá kezd válni, mint a vén pingvin, aki olyan ládába zárta a boldogság titkát, amelyet senki sem tud feltörni vagy ellopni tőle. Nagy boldogság töltötte el ekkor a fiatal pingvint.