1802-ben a gondosan kidolgozott mérnöki vázlatrajz alapján mindhárom vallásfelekezet számára templom, iskola, pap- és tanítólakás céljára házhelyeket jelöltek ki. Az idetelepült lakosság nagy része evangélikus, katolikus, kisebb része református vallású volt, éppen ezért a községben a vallás terén is megmutatkozott az összetartozás lazasága. A vallásfelekezet templomai az eredeti mérnöki vázlatrajz által kijelölt helyen létesültek. Az evangélikus 1810-ben, a katolikus 1901-ben, míg a református 1912-ben épült. A katolikus templom az eredetileg kijelölt helyén és a formájában készült el. A ma is működő iskolák, azok eredeti helyein, a következő sorrendben létesültek: az evangélikus gyülekezet 1831-ben megvásárolta a templomtól nyugatra fekvő telket, amelyen megépítették iskolájukat és tanító lakjukat. A reformátusok pedig 1912-ben a templomtól északra fekvő területen építették fel iskolájukat szintén tanító lakással együtt. Az iskola tervezett helyére parókia épült. 1810 körül mindhárom iskolában megkezdődött a tanítás, de éppolyan kezdetleges körülmények között, mint amilyen primitív körülmények között indult el az élet a falu földbevájt kunyhóiban is. Lelkészek tanítottak. A lelkésztanítókat az 1900-as évek után váltotta fel véglegesen a képesített tanító.

Az iskolák mint nemzetiségi iskolák működtek, ahol a gyerekek saját anyanyelvükön tanultak. A lakosság nagyobbrészt német, kisebb részben tót és magyar anyanyelvű volt. Természetesen a XIX. század második felétől a magyar nyelv is sokak anyanyelve lett. Ebben az időben került az evangélikus iskolához Macher iskolamester, akinek nevéhez fűződik a falu elmagyarosodásának ügye. Arra törekedett, hogy minden tantárgyat magyarul tanuljanak meg a gyerekek. Természetesen községünkben is bevezették a tankötelezettséget, az oktatás azonban csak papíron maradt kötelező. Az iskolába ugyanis csak azoknak a szülőknek a gyerekei jártak el, akiknek nélkülözése ezt lehetővé tette. A szegény családok között nagyon sokan voltak olyanok, akik gyerekeiket már a negyedik osztály után, vagy még előbb kénytelenek voltak kivenni az iskolából, hogy otthon segítsenek.

A tanácsköztársaság idején a három felekezeti iskolát államosították, és bevezették a nyolcosztályos alsófokú oktatást, a bukás után visszaállt a régi rend az iskolai életben. A református egyház iskolájában mindvégig csak egy pedagógus dolgozott. Így volt ez hosszú időn át a katolikus egyház iskolájában is, és csak 1943 után rendszeresítettek még egy tanár részére állást. Az iskolák közül az evangélikus egyház iskolájának volt korszerű felszerelése. Itt három tanerő végezte az oktatást, de 1925-től kezdve a gyereklétszám csökkent, ezért a tanítók létszáma is csökkent két főre.

Fontos lenne beszélni az óvoda megalapításáról, fejlődéséről is, hiszen ez a kérdés alapvetően hozzátartozik közoktatásunkhoz. Az óvoda 1924-ben épült, mindössze egy szakképzett óvónővel, majd jóval később (1953) az óvoda kibővült napközi otthonná. 1958-ban építettek egy óvodát, ami a mai napig működik. Az intézménybe három éves kortól kerültek be a gyerekek s megfelelő szakképzettségű óvónők vezetésével megkezdődött a korszerű iskolai neveléshez szükséges előképzés.

1945-ben működtek felekezeti iskolák Lajoskomáromban, 1946-ban azonban a korszerűbb, szakszerűbb oktatás érdekében megkezdték a felekezeti iskolák egyesítését. Ez természetesen nem ment zökkenőmentesen, hiszen egyik egyházi vezető sem akart lemondani az iskola feletti ellenőrzési jogáról. Mégis az általános iskola és a tanítás eredményességének megvalósítása érdekében társultak. Így alakult ki az úgynevezett Hitfelekezeti Iskola a három felekezet közös irányításával. Majd 1948-ban a Hitfelekezeti Iskolát államosították, s így lett a neve Állami Általános Iskola. A pedagógusok létszáma fokozatosan tíz főre emelkedett, ahol a nyolc tanulócsoport közül a felső tagozat tanulói tantárgyanként megosztott oktatásban vettek részt, öt tanterem állt rendelkezésükre. Az iskola szertárainak segédeszközei és könyvtára minden évben bővült. Minden lehetőség megvolt a minél több ismeret elsajátításához. A tantermek száma kevésnek bizonyult, ezért szükségessé vált délelőtti, illetve délutáni tanítás.

Megváltozott az iskola igazgatási és felügyeleti rendszere is, a tantestületek élére iskolaigazgatót neveztek ki, akinek feladata az iskola irányítása, az oktató és nevelőmunka ellenőrzése, segítése. Ezt a tisztséget nálunk Dancs János töltötte be 1957-94-ig. 1950-ben kiépültek a tanácsok, amelyek oktatási osztályokat hoztak létre, rájuk hárult az igazgatási és felügyeleti feladat. Ekkortájt vezették be a szakrendszerű oktatást. 1949-ben még csak egyszakos nevelőmunka folyt (német-francia), 1969-ben már ötszakos: magyar-történelem, földrajz-biológia. A tantestület tagjainak száma arányosan emelkedett a tanulók létszámának emelkedésével. Az iskola szakos nevelőkkel való ellátása évről-évre nőtt és javult. Növekedett a tanulócsoportok száma is. 1949-ben 7 tanulócsoport 7 nevelővel, még 1969-ben 8 tanulócsoport 16 nevelővel, 2002-ben pedig 16 tanulócsoport 27 nevelővel.

Az 1959-60-as tanévvel kapcsolatban meg kell említeni a dolgozók esti iskoláját, amikor 16 felnőtt dolgozó végezte el az általános iskola nyolc osztályát. 1963-ban a Székesfehérvári Mezőgazdasági Technikum egy kihelyezett osztályában – 35 fős létszámmal – oktatás kezdődött. A hallgatói négy év után érettségi vizsgát tettek (21 fő). Ez később meg is szűnt. 1964-ben épült az új iskola a jelenlegi helyén, a Gesztenye fasorban. 1966-ban megoldódott a gyerekek napközis étkeztetése is. 1967-ben Sáripusztán osztatlan iskola működött, de ez nem felelt meg az akkori követelményeknek. Az Enyingi Állami Gazdaság és a Lajoskomáromi Tanács Lajoskomáromban kollégiumot hozott létre. Egy kisebb házban 50 gyermek részére hálószobákat alakítottak ki. A kollégiumot négy év múlva bővítették tanulóhelyiségekkel, ebédlővel, konyhával. Ez a létesítmény napjainkra megszűnt. Ma már a gyerekek rendszeresített helyi járatokkal juthatnak el az iskolába. A kollégium helyén 1992-ben Evangélikus Szeretetotthon létesült, amely az idősek otthona lett.

Az iskola gyermeklétszámának rohamos növekedése indokolttá tette új tantermek, iskolarész építését, amit 1984-ben valósítottak meg. Elnevezése: Claps-épület. Az új épületszárnyban az alsósokat helyezték el, így lehetővé vált a felsősök több osztályra való bontása. A kisebb osztálylétszám megkönnyítette mind a tanárok munkáját, mind a diákok tanulását. A község és az iskolavezetés közös elhatározásának köszönhetően 1989. október 4-én tornatermet avattak, amely nagyban hozzájárul a gyerekek és felnőttek egészséges életviteléhez. A 30×12 méteres, több kiszolgálóhelyiséggel rendelkező építmény felszerelésében is kifogástalan létesítmény. Az építkezés széleskörű összefogás eredményeként valósulhatott meg. A pénz többféle forrásból származik: a családok évenkénti adójából összejött körülbelül 2.000.000 Ft és a helyi és Megyei Tanács, valamint a Megyei Ifjúsági és Sporthivatal hozzájárulására is szükség volt.

2001-ben iskolai társulás jött létre a szabadhídvégi iskolával, így közös igazgatás alá kerültek. A felső tagozatosok (50 fő) Lajoskomáromba jártak, az alsósok Hídvégen maradtak. Ezzel is növekedett az iskola tanulói létszáma 380 főre. 2002-ben a Szabadhídvégi Általános Iskola megszűnt, és az alsós tanulók is Lajoskomáromba jöttek. A technika és a technológia fejlődésének következménye lett az is, hogy a gyerekek megismerkedjenek a számítógéppel. Az oktatás kiscsoportonként történik (13 gépen), minden gépnél egy gyerek ül, szakképzett pedagógus irányításával. Az orosz nyelvoktatás megszűnése után kötelezően bevezették a német nyelv tanítását.

Iskolánk nem csak a tantárgyi anyagok ismertetésére törekszik, hanem az egyéni képességek fejlesztésére is gondol, így működik néptánc tagozat és zeneiskola is. A művészeti oktatás néhány éve mint kihelyezett tagozat működött. A gyerekek részéről olyan nagy volt az érdeklődés (néptánc közel 100 fő, 4 korcsoport), hogy az iskola és a falu vezetősége, valamint a szülők úgy döntöttek, hogy működjön művészeti iskola a faluban. Az iskolában bevezették a “válogatva tanítást”. Így matematikából, magyar nyelvből és magyar irodalomból, valamint német nyelvből hatodik osztálytól két csoportra bontják az osztályokat. A hármas jegy volt a választóvonal. Aki hármas feletti érdemjegyet ér el – közel áll a négyeshez – az már a jobb csoportba kerül, a többi a gyengébe.

Az iskola életében döntő szerepet játszik a sport. A sportéletben pedig igen fontos a község- illetve az iskolavezetés hozzáállása. Hiszen nincs szebb és felemelőbb érzés, mint látni egy erőtől duzzadó gyereket, a község szülöttjét, aki becsületesen megállja a helyét a sportban. Igaz, hogy nem minden falu tud világbajnokokat “kitermelni”, de alapot nyújthat az egészséges életre neveléshez. Ebben nagyon jó célt szolgál az iskola tornaterme, amely állandóan nyitva áll, nemcsak a tanulóifjúság, hanem a község sportszerető lakói előtt is.

Az iskola 1995-ben felvette az Általános Iskola Zeneiskola és Művelődési Ház nevet, majd 2001-től már Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola néven szerepelt. 2007-ben igazgatóváltás történt. Varsányi László 1994-2007-ig töltötte be ezt a tisztséget, majd 2007-től ez a feladat Tóth Béláné kezébe került. 2008-ban társulás jött létre a Mezőkomáromi iskolával. A felső tagozatosok (70 fő) átjöttek, az alsósok Mezőkomáromban maradtak, de közös igazgatás alá kerültek. Az iskola neve is megváltozott. Gesztenyefasori Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény lett az új név.